A darab egyik érdekessége, hogy 1924-26-ban látta meg a napvilágot, mely korszakra nagymértékben az expresszionista lázadás volt jellemző. Ebben az időszakban az individuum küzdött a társadalom ellen, az egyén szabadságáért, melyet elnyom a hatalom. Brecht munkásságának középpontjában nem más, mint az epikus színház állt. Drámáiban mindig arra törekedett, hogy a nézőt bevonja a cselekménybe anélkül, hogy érzelmileg azonosulna valamelyik szereplő érzelmeivel.

Az Egy fő az egy fő (Mann ist Mann) című tragikus játék egy olyan társadalmi mechanizmust mutat be, amelyben az ember nem más, mint egy elem a gépezetben, melyet akármikor ki lehet cserélni egy másikra. Jelen történetben egy gyarmati hadsereg katonáját váltják le, korántsem tartva fontosnak, hogy ki kerül a helyére. A műben rengeteg a humor és a groteszkség, mely szintén a társadalmi körforgás egyik kritikájának eszköze.

A darabot Laboda Kornél rendezte, mely előadás a JESZ társulatának egyik legsikeresebb alkotásai között szerepel. Emellett más színházakba is ellátogattak a darabbal. A főbb szerepekben ezúttal Czéh Dánielt és Szomori Líviát láthatjuk. A pécsi közönség márciusban még kétszer megtekintheti az Egy fő az egy főt: 7-én és 8-án, egyaránt este 8-kor.

Brecht világképe tehát dialektikus. Legfőbb kérdései között szerepel, hogy az ember hogyan őrizheti meg emberségét egy olyan világban, melyben mások eltiprásán keresztül lehet csak boldogulni, ha pedig becsületes akar lenni, akkor a halál vár rá.

„Nagyon szeretem Brechtet, akinek munkássága a szakdolgozatom egyik résztémája is volt. Mivel a rendező is sokat foglalkozott az íróval, ezért könnyen megértettük egymást a próbafolyamatban. Kornél úgy rendez, hogy hagyja a színészeket kibontakozni, és azt gondolja tovább - emiatt könnyű vele együtt dolgozni. A tavalyi bemutató óta történt néhány személycsere a stábban, valamint minimálisan a színpadi díszlet is megváltozott, ez előnyére vált az előadásnak” – mondja az egyik szereplő, Kuti Gergely, aki Jesse Mahoney-t alakítja a darabban.

A műben rengetegszer szerepelnek ironikus hangvételű dalok, fejezetcímek és feliratok, melyek egyfajta elidegenítést váltanak ki a nézőben. Emellett a szemlélőt beleszövik a cselekmény szálaiba, ám ezt mindig megfelelő érvekkel és szuggesztióval teszik. A drámai színházat maga a tudat határozza meg, így a katarzis, valamint a beleélés érzése elvetendő, mivel az megakadályozza a nézőt abban, hogy a tudatáig eljusson a szerző által közvetített mondanivaló. A darab mindezen értékeit és mondanivalóját a színészek kellőképpen hűen alakítják, így egy újabb remek előadásnak nézhetünk elébe.

Dani Orsolya